Kodály Zoltán (1882-1967) a huszadik század egyik kiemelkedő zeneszerzője, etnomuzikológusa és zenepedagógusa. Alkotóművészetének és pedagógiájának alapja a népzene volt. Barátjával, Bartók Bélával már a múlt század első éveiben részt vesz a magyar és a szomszédos népek zenéjének gyűjtésében és feldolgozásában. 1923-ban készítette el a magyar főváros részei, Pest, Budat és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára megrendelt Psalmus Hungaricust, amely szerte a világon hatalmas sikert aratott. További nagy sikerű művei, a Concerto (1934) és a Felszállott a páva (1938–39) már külföldi megrendelésre készültek: előbbi az amsterdami Concertgebouw, utóbbi a Chicagói Filharmonikusok ötven éves jubileumára. Tisztán vokális, és változatos hangszeres kíséretekre írt, világszerte játszott kórusműveiben az egyházi, világi és népzene legszebb szintéziseit valósítja meg.
Tanítványaival világszerte tanulmányozták a zenetanítás módszereit, és átfogó zenepedagógiai koncepciót dolgoztak ki, amely a Curwen féle zenei jelbeszédet és relatív szolmizálást is magába foglalja. A Kodály módszer nagy hatást gyakorolt mind a magyar, mind pedig a nemzetközi zenetanításra. Az eredeti elképzeléseket a Kodály-társaságok fejlesztik tovább, amelyeket a Nemzetközi Kodály Szövetség (IKS) fog össze.