Magyar lófajták

A honfoglalás (896) és az államalapítás (1000) közti időszakban egész Európát rettegésben tartó magyar haderő lovai ázsiai eredetűek voltak. Bár az egyik legszebb középkori magyar műalkotás, a Prágában is felállított Szent György szobor (1373) egy ilyen lovat ábrázolhat, ekkor már nagyobb testű, lovagi harcra alkalmas állatok is voltak Magyarországon. A mohácsi vész (1526) után a hódoltsági területeken a török, Erdélyben a török és a tatár, Nyugat-Magyarországon pedig a stájer lovak hatása érezhető. Az első modern méneseket a 18. század végén, főként a híres magyar huszárság igényeinek kielégítésére hozták létre. A nehéz gazdasági munkára alkalmas nóniuszt és a 19. század végének keresett huszárlovát, a gidránt Mezőhegyesen tenyésztettek ki. Ugyanide menekítették a napóleoni háborúk idején a császári lipicai ménest.
A legismertebb magyar neveltetésű versenyló Kincsem, amely a 19. század végén minden nemzetközi versenyt megnyert amin csak indult, és minden idők legsikeresebb versenylovának tartják. A mai magyar lovassport és hagyományőrzés nevezetes eseményei a Székely Vágta és a Nemzeti Vágta, amelyeken a Székelyföld, illetve az egész ország által nevezett lovasok mérik össze gyorsaságukat.